A kiállítás szervezőjét, McGrath Gabit kérdeztem, hogyan vezetett útja e nívós esemény létrehozásáig.

Hol, merre, hogyan találkoztál először a kézművességel?

Már gyerekként is nagyon szerettem mindenfélét készíteni, varrtam, hímeztem, kötöttem és szerettem fúrni, faragni. Mindkét nagymamám nagyon ügyeskezű volt, sokat varrtak, horgoltak, kötöttek. A kézművesség szeretete inspirált arra is, hogy tanító legyek. Az ELTE Tanító – és Óvóképző Karán, a vizuális nevelés tanszéken nagyszerű tanáraim voltak.

Kitől tanultál nemezelni?

A nemezelés csak egy kicsit később jött az életembe. Még gimnazistaként tanultam bőrművességet, és anyai nagymamám falujába, Etyekre jártam Csókos Varga Györgyihez szőni. Ő egy fantasztikus mester volt, nagyon sokat tanultam tőle. Mivel saját maga festette a gyapjút és a fonalakat elsősorban növényi festékekkel, így a gyapjú, mint alapanyag mindig kéznél volt. Arra már nem is emlékszem, hogy mikor készítettem az első nemez labdát, vagy kit láttam először nemezelni. Mindenesetre tudom, hogy megvettem Nagy Mari és Vidák István Nemezkészítés című könyvét, s annak segítségével kezdtem el kísérletezni. Az első próbálgatások után rövid idővel úgy alakult, hogy el is kezdtem tanítani a nemezelést a szövés, fonás és kosárfonás mellett. Merész dolog volt, de a tanítványok kezei alól gyönyörű munkák kerültek ki. Nagyszerű a nemezelésben az, hogy semmi másra nincs szükség, mint szappanra, vízre és gyapjúra. Hogy mit lehet belőle csinálni annak pedig csak az ember képzelete szab határt.
A budapesti Kincskereső Iskolában tanítottam 7 évig, ahol nagyon sokat kézműveskedtem a gyerekekkel. Ott mindenféle anyaggal és mindenféle technikával dolgoztunk,sokat nemezeltünk.
Egy teljesen új nemez világ nyílt meg számomra, amikor 9 évvel ezelőtt Írországba költöztem. Megismerkedtem az itteni országos nemezes egyesülettel, Feltmakers Ireland-del, akik sokkal finomabb gyapjút, selymet használtak a munkáikhoz, és évről évre fantasztikus mestereket invitáltak tanfolyamokat tartani a világ minden pontjáról.

Mai mesterek közül kiket említenél?

Nagy Mari és Vidák István kutató és az elmúlt, közel 40 évben folytatott fontos továbbtanító, szervező munkája mindenképpen említést érdemel. Nemzetközi viszonylatban nagyon sokat tettek azért, hogy a nemezelés ma reneszánszát éli, és szinte a világ minden pontján ismert kézműves technika. Magyarországon számos kiváló nemezes alkot. Pócs Judit, Róbert Vanda, Kovács Gabriella már jártak és tanítottak is Írországban.

Miként született a kiállítás gondolata?

Az elmúlt 4 évben vezetőségi tagja vagyok az írországi egyesületnek, akik fáradhatatlanul dolgoznak a nemezelés népszerüsítésén. Egy nagyon aktív csoportról van szó, jó együttműködni velük.
2011-ben Magyarországon bemutatott Kovács-Molnár Judit barátnőm Jaskó Borónak, aki a budapesti Hagyományok Házában tanít nemezelést, és évek óta vezet egy Szőr-kör nevezetű csoportot. Hármasban kezdtünk el terveket szőni arról, hogy milyen jó lenne az ír és a magyar alkotókat bemutatni egymásnak. Abban az évben meghirdettük a két csoport tagjai között a “Csomók” projektet. Minden résztvevő készitett egy nemezképet valamiféle csomó motívummal. Az ír és magyar négyzetek aztán össze lettek csomózva, amikor az ír egyesületből hatan ellátogattunk a Mesterségek Ünnepére, és találkoztunk. Még ugyanezen a nyáron 10 magyar nemezes utazott Dublinba, és a Heritage Day alkalmából nemez bemutatókat tartott az ír nagyközönségnek. Sok barátság kötődött ebben az évben, és újabb terveket szőttünk.
Közöttük egy közös kiállitásét is!

A színfalak mögött az elmúlt években kemény munka folyt mindkét oldalon, hogy egy megfelelő helyszínt találjunk a kiállításnak.
Farmleigh munkatársaitól nagyon sok segítséget, támogatást kaptunk, és elérkezettnek láttuk az időt, hogy az álom valóra váljon.
A kiállítás szervezése jónéhány hónappal ezelőtt kezdődött. A címe született meg először: Common Ground-Building bridges through feltmaking. Hídépítés a két ország között a nemezelésen keresztül.
Felhívásunkra sok szép darabot küldtek be mindkét országból. Összesen 29 alkotótól állítunk ki munkákat. Vizes – és tűnemezeléssel készített alkotások láthatók majd, funkcionális – és dísztárgyak egyaránt. Amiben közösek, hogy alapanyaguk gyapjú. Úgy gondolom, hogy egy magas színvonalú, szemet gyönyörködtető kiállítást sikerült összerakni.

Kiállításszervezés vagy tanítás? Melyik tevékenység áll hozzád legközelebb?

2011-ben a Design és Crafts Council of Ireland szervezésében elvégeztem egy kurátor képző mesterkurzust. Iskolai szinten sok kiállítást rendeztem a tanítványaim munkáiból. A kézműves alkotó folyamaton kívül az is nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet az alkotó tevékenységnek minden örömét nyilvános bemutatkozáson keresztül a “nagyközönségnek” átadni.
Feltmakers Ireland tagjaként alkalmam nyílt arra, hogy amit a kurátor képzésen tanultam, átvigyem a gyakorlatba.
2011-ben egy könyv készítésének voltam a projekt managere.
2013-ban pedig az egyesület 10 éves jubileumi kiállítását szerveztem a dublini Botanikus Kertben.
Azt nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de remélem, lesz még alkalmam rendezni. Talán a következő egy több országba is utazó kiállítás lesz?

A szervezésen kívül persze nagyon szeretek kézművességet tanítani. A nemezelés most a legnépszerübb. Sok felkérést kapok tanfolyamok tartására. Minden évben több projektre hívnak általános – és középiskolákba is.
Tanítói múltamhoz is igyekszem hű maradni. Ír tanítóknak tartok tanfolyamokat arról, hogyan lehet a kézművességet a tanítás szerves részévé tenni.

Saját műhelyemben is szeretettel látok mindenkit, akit a kézművesség, vagy csak a nemezelés érdekel.

Tanfolyamaimról, projektjeimről bővebb információ a Facebook oldalalmon található:

https://www.facebook.com/CRAFTabilitybyGabiMcGrath