A National Patient Experience Survey 27.000 páciens bevonásával értékelte az ír kórházi ellátást. A megkérdezetteknek több mint 70 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a sürgősségi betegellátó osztályokon 6 óránál is többet kellett várniuk, mire orvosi ellátásban részesültek, illetve az orvosnak nem volt elég ideje, hogy részletesen megbeszélje velük, pontosan mi a bajuk, és miért azt a kezelést kapják, amit a doktor előírt nekik. Ők maguk sem érezték, hogy be lennének vonva saját gyógyításukba, a családtagjaiknak pedig még kevesebb lehetőségük volt, hogy a beteg állapota felől érdeklődjenek az orvosnál. A betegek 32 százaléka arra panaszkodott, hogy az alkalmazott gyógyszerek lehetséges mellékhatásairól senki nem informálta őket. A válaszadóknak közel a fele pedig negatívumként emelte ki, hogy sem írott, sem nyomtatott formában nem tájékoztatták arról, mit tehet és mit nem tehet a kórházból való elbocsátását követő időszakban.

A felmérés viszont kedvező eredményt mutatott a páciensekkel való bánásmód kapcsán. A betegek 82 százaléka elégedett volt a kórházi alkalmazottak viselkedésével, akik mindig tisztelettudóan bántak velük. Talán ennek köszönhető, hogy amikor arról kérdezték őket, bizalommal fordultak-e a személyzethez, ugyanilyen százalékos arányban igennel válaszoltak. A páciensek 54 százaléka pedig azt mondta, a kórházi betegfelvételkor csak pozitív tapasztalatokkal gazdagodott.