Szép volt, szerettük, de elmúlt, az ünnepeknek vége, ideje megszabadulni a karácsonyfától. Ez a nyűgös rész, mert anya minden díszt kategorizálni akar az eredeti csomagolásával, és közben rájön, hogy megint több dísz van, mint tavaly volt, pedig megfogadta, hogy nem lesz, de mégis, vagyis újabb dobozt kell kerítenie, hogy elsúvassza őket a padlásra. Nyűgös, mert apának ki kell operálnia a fát a szobából, a tartóból, be az autóba, majd ki az autóból. Bár anya vállalja, hogy kitakarítja a nappalit, de az autó tuti rámarad, aminek nem örül, mert ki szeret tűlevelet porszívózni a kocsiból, mert akárhogy csomagolja a fenyőt (most már csak fenyő), úgyis szívni fog. És nyűgös, mert a gyermek szemrehányó passzivítással figyeli a szüleit, még csak véletlenül sem segít a karácsonyfa (neki még mindig az) megszentségtelenítésében, talán csak a maradék szaloncukor feldolgozására hajlandó. De ezen a “nemszeretem” részen is túl kell esnünk.
Korábban laktam lakótelepen (is), vagyis van emlékem, hogyan repül szomszédéknál a karácsonyfa a kilencedikről, nyílegyenesen ki az ablakból, csattanva a járdán, szigorúan öt méterrel a járókelő előtt. Írországban az ilyesmi talán annyira nem jellemző, de itt is szeretik hajigálni a mulcsnak valót, például Ennisben ma hajító versenyt rendeztek, kinek repül messzebb. Lehet, apa így lelkesebben takarít.

Aki csak szimplán szeretné leadni a fáját, az alábbi linken tájékozódhat, hogy hol teheti ezt meg a szigeten: http://www.thejournal.ie/recycle-christmas-tree-3778002-Jan2018/