Augusta Elisabeth Magan (1825-1905) Írország egyik leggazdagabb örökösnője volt, akinek tragikus sorsa megihlette Charles Dickenst.

Miss Magan mindössze 21 évesen hatalmas vagyont örökölt, még sem volt boldog. Soha nem tette magát túl rajta, hogy a szerelme faképnél hagyta az esküvőjük napján. A St Stephen’s Greenen található egyik rezidenciáján tartották volna a lakodalmat, de miután az esküvő elmaradt, Miss Magan bezáratta a helyet. Halála napjáig visszavonultan élt, elzárkózott a társasági élettől, és soha nem ment férjhez. Egyetlen szenvedélyének hódolt, a vásárlásnak. Mivel kimeríthetetlennek tűnő pénzforrás állt a rendelkezésére, ész nélküli költekezésbe kezdett, és csak a halála után derült ki, hogy ez pontosan mit jelentett.

Az örökség

1905-ben Miss Magan elhunyt. Végakaratának megfelelően a menyasszonyi ruhájában temették el, majd megkezdődött a vagyonának felbecslése. Kinyitották a házait, mind a hetet. Térdig gázoltak a csomagok és dobozok között. A padlón, a lépcsőn, a bútorok alatt és felett, minden házat szó szerint elöntöttek a vásárolt holmik, amelyeket Miss Magan soha ki sem bontott, meg sem nézett, nem hordott. Minden csak addig érdekelte, amíg megvette. Ha az egyik ház megtelt, költözött a másikba. A 12 láb magas orgonától a ízléstelen csecsebecséig mindent meg lehetett találni a felhalmozott tárgyak között. Antik márványszobrok, olajfestmények, aranykeretes tükrök, ezüstneműk, japán kézimunkák és drága kelmék épp úgy listára kerültek, ahogy értéktelen bizsuk, giccses kacatok is. Bankjegyeket találtak a szemeteskosárban, arany érméket a teáscsészékben és a konyhai edényekben, ami viszont a legnagyobb döbbenetet keltette, az a 77 St Stephen’s Green volt. Miss Magan halála napjáig nem engedte, hogy letakarítsák a lagzira megterített ünnepi asztalt, így az évtizedeken át érintetlen maradt.

Kiderült, hogy Miss Magan az utolsó éveiben már hitelre vett mindent, és az alkalmazottait sem fizette ki. Mire az ügyvédek rendezték az összes adósságát, a nagy vagyonból alig maradt valami. Miss Magan utolsó akarata az volt, hogy a pénzéből építsenek három kórházat, de a fennmaradt összegből egyre sem futotta. Végül úgy tettek eleget a kérésének, hogy az örökséget elosztották három kórház között.

Szép remények

Charles Dickens 1858-ban járt Dublinban, és hallhatott a cserbenhagyott menyasszony különös viselkedéséről. 1861-ben megjelent Szép remények (Great Expectations) című regénye, amit az egyik legjobb műveként tartanak számon. Aki olvasta a könyvet, azonnal észreveszi a hasonlóságot Miss Magan és a regénybeli Miss Havisham alakja között. Dickens valószínűleg felhasználta az örökösnőről szóló pletykákat a karakter megírásakor. Ez legalábbis az ír verzió.

Más források szerint egy ausztrál hölgy, Eliza Emily Donnithorne volt Dickens modellje, akit szintén az oltár előtt hagytak el. Miss Donnithorne egy elsötétített házban élte le az életét, nem vált meg a menyasszonyi ruhájától, és nem engedte kidobatni a rothadó esküvői tortáját sem. A bejárati ajtót soha nem zárta, hogy ha a kedvese visszatér, ne kelljen csengetnie, csak lépjen be, mint aki haza érkezik. Halála napjáig várt rá. Egyelőre nem bizonyított, melyik hölgy (vagy mindkettő) ihlette Miss Havisham karakterét.

(A 77 St Stephen’s Greent 5.75 millió euróért adták el 2016-ban.)