A Bobby Sands-ügy
1981. március 1-jén egy Bobby Sands nevű belfasti fogoly éhségsztrájkba kezdett a börtöncellájában a köztársasági foglyokat megillető politikai fogoly státuszért. Bobby Sands fiatalon csatlakozott az IRA-hoz, és bebörtönzéséig csak szűkebb környezete ismerte, a rácsok mögött folytatott ellenállása miatt azonban világhírnévnévre tett szert.
Margaret Thatcher az akkori brit miniszterelnök szigorúan elzárkózott attól, hogy az IRA-val tárgyaljon. Az IRA tagjaira terroristaként, közönséges bűnözőként tekintett, és nem volt hajlandó megadni nekik a politikai fogoly státusz kiváltságát. Bobby Sands ekkor úgy döntött a börtönben, hogy mindaddig nem vesz magához táplálékot, amíg M. Thatcher meg nem változtatja a véleményét. Hogy az esete akkora port kavart, azt a Sinn Féin párt óriási propagandájának köszönhette. Amikor március 5-én megüresedett egy hely az északír parlamentben, a párt Bobby Sandset jelölte, akit a katolikus közösség meg is választott. Így Bobby Sands most már a parlament tagjaként folytatott éhségsztrájkot, a Vaslady azonban a tömegtüntetések és az Emberi Jogok Európai Bizottságának közbenjárása ellenére is kitartott az álláspontja mellett. II. János Pál pápa is követett küldött a börtönbe, hogy elősegítse a helyzet megoldását, hasztalan. 1981. május 5-én Bobby Sands 27 évesen 66 nap sztrájk után belehalt az éhezésbe, majd további 9 fogolytársa is, akik szintén éhségsztrájkot folytattak.
Bobby Sands halálhírére New Yorkban az International Longshoremen’s Association 24 órán át bojkottálta a brit hajókat, az indiai parlamentben egyperces néma felállással emlékeztek meg róla, Milánóban 5000 diák vonult fel „Szabadságot Ulsternek!” felkiáltással, Gentben megtámadták a brit konzulátus épületét, a francia kormány pedig felajánlotta az ír kormánynak, hogy Franciaország nem képviselteti magát Diana és Charles közelgő esküvőjén, sőt Francois Mitterrand elnök személyesen is részt vett Bobby Sands temetésén stb. Több mint 100.000 ember kísérte utolsó útjára Sandset, köztük a kisfia, Gerard. Az IRA katonai tiszteletadással búcsúztatta (ld. fotó).
A temetését követően megszaporodtak a tömegtüntetések és az IRA fegyveres összecsapások. Hét hónap alatt 61 ember vesztette életét, köztük 34 civil. Az IRA soha nem bocsátotta meg M. Thatcher északír politikáját, és 1984-ben – többek között a Bobby Sands-ügy miatt – felrobbantotta azt a hotelt, ahol a Vaslady éppen tartózkodott. A brit miniszterelnök megúszta a merényletet, de az IRA figyelmeztette: „…nekünk csak egyszer kell, hogy szerencsénk legyen. Önnek mindig.”
Bobby Sandsről világszerte utcákat, tereket neveztek el. Teheránban például a Bobby Sands utcán lehet eljutni a brit nagykövetséghez, amit a britek hiába kifogásoltak, mivel az irániak több ezren írták alá azt a petíciót, ami az utca nevének megőrzése mellett szólt. Kubában Sands és társai emlékművet kaptak, Ausztráliában a helyi ír közösség szobrot állított neki. Bobby Sandsről dalokat írtak és filmeket készítettek. A börtön falai között írt verseit publikálták. Megítélése a mai napig megosztja a közvéleményt. Hős volt vagy csak egy terrorista?