Egy tudós, aki az égbolt csillagait kutatja, és az élet titkaira talál. Grandpierre Atilla.
Néhány gondolat a Karácsony című előadásából, amit a youtube-on meghallgathattok. http://www.youtube.com/watch?v=_V6ImKovFBA
– Kutatásai révén a Nap tevékenységet vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a Világegyetem -tulajdonságait megfigyelve- egy hatalmas élő szervezetként létezik.
– Mivel a Nap öntevékeny, így ez a csillag is, mint bármelyikünk egy kozmikus élőlény segítségével hat az anyagra. ( Az előadásában kibontja a részletes magyarázatot.)
– A világegyetem tehát egy hatalmas élőlény, aki “fel van díszítve csillagokkal. (Maga is meglepődött a gondolaton, mert az összefüggései oda vezettek, amire egyáltalán nem számított.)
– Rájött, hogy ez a kép már ismerős neki. Hiszen a karácsonyfa ágai éppen ezt szimbolizálják. Magát a magyar néphagyományból és népmesékből jól ismert világfát, vagy égig érő fát, vagy tetejetlen fát, ami a világegyetem mása. Így értette meg, miért is kerülnek a gyertyák, a fények már a kezdetek óta a fenyőre. Mert hozzá tartoznak, részei annak.
– Nem csak a növényi ábrázolás megfelelőjét találta meg ennek a mindent átható és mozgató erőnek. Míg a növényvilágban a világfa, az állati ábrázolásban ezt az élő lényt a csodaszarvas képviseli csillagaival és agancsai között a Nappal, az emberi megjelenítésben pedig a csíksomlyói ragyogó Babba Mária.
– “ ember azáltal, hogy karácsonyfát állított, köszöntötte a világegyetemet,… tudatta azt is,.. hogy tudja, kivel áll szembe.”
-A karácsony az ős-időkből ered, hiszen az embernek és a Forrással felismert kapcsolatáról szól. Ünnepléséről (illetve az ünnep betiltásáról) írásos dokumentumokat talált.
– Régészeti tény, hogy a kő körök is a December 21-I napfordulóhoz kapcsolódtak. Közepükben tüzet gyújtottak. Stonehedge, Newgrange mellett Magyarországon is számtalan helyen vannak kő körök, régebbiek az előzőeknél. ( 7000 éves múlttal) Lásd: Atilla és a hunok című könyvében.
– A piros fehér zöld szín a karácsony színei. Az aranyalma a bolygókat, a gömbök is az égitesteket, a csúcs dísz az újjászülető Napot képviseli.
– Karácsony idején a világegyetemmel lépünk lelki kapcsolatba, és ez iránt a mindent fenntartó kozmikus élőlény ( Forrás) iránt gyújtunk ki érzéseket a belső világunkban.
– A karácsony szót Grandpierre Atilla a szarmata eredetű kurszán szóból eredezteti, ami kör-asszonyt jelent, a Napot kifejezve. – Maga a fenyő fa neve is hordozza a fény szót .

– Gyújtsunk tüzet, hogy kifejezzük a lelkünkben gyulladó fényt, annak örömét, hogy élünk, és ezt próbáljuk visszaadni a világegyetemnek, hogy igen, tudunk róla, hogy tőle kaptuk az életet! Ahogy az anya és gyermek között van egy lelki kapcsolat, amit például a mosoly közvetít, akkor így az élő ember és az élő világegyetem közötti kölcsönhatás is valóságos. Tehát nem attól változik meg a világ fejlődése, hogy kigyulladnak a karácsonyfán a gyertyák, és a gyertya melege megváltoztatja a csillagok fejlődési ütemét. Az igazi folyamat az,amit belül, a lelkünkben érzünk. S ha ezt az érzést igazán átéljük, akkor az kigyújt valamit a világegyetem lelkében is. /Szücs Katalin/