Olvasom verseit, többet kívülről énekelek. Élő valójában látom érzékeny lelkének minden rezdülését, s azt az örvényt, ami magával ragadta, hogy brilliáns alkotásaival kifejezze, a szó szoros értelmében megjelenítse és megossza kétségeit, bánatát, gyötrelmét boldog pillanatait önmagával és az olvasókkal.
Zsenialitását az utókorra hagyta a magyar nyelv gyönyörűséges használatával. Utánozhatatlan kifejezőkészsége, költői megfogalmazása nyelvünk szépségében való megmerítkezés. Példa arra miként játsszunk vele, hogyan éljük meg teljességében azt a bőséges eszköztárat, amely minden, a magyar nyelvet anyanyelvként beszélő embernek megadatott.
Őrizzük tovább gazdagságát!

József Attila: Ringató
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
/1928 tavasza/

86 évvel később:
Én ringatom csendben
himnuszok dalával,
égi szerelemnek
zafirkék hangjával.
Lótuszvirág szirmok
rózsaszín hamvával,
csillagunknak piros,
égő aranyával.
/Lucia Bright: 2014-es versciklus/

….és még egy vers a “2014-es versciklus”- ból:

Ezernyi pillangó
jött el egy éjjelen,
egyetlen festett kép,
s hozta a képzelet.
Repültek hangtalan
sárarany érzetek,
szirmokról hallgatag
narancsszín rejtjelek.

Bábhazájukat magukra hagyták,
és szárnyukat nyitották ó, felém,
magányuknak ébredező táncát
üres gumók dobolják szerteszét.

Karjaimnak kitárt, nyíló ágát
lepik, s könnyű ruhába díszítik.
Zafirszegélyű tűzfelleg árnyán
Papilio raj borának tűnik.

Ezernyi pillangó
jött el egy éjjelen,
egyetlen festett kép,
s hozta a képzelet.
Repültek hangtalan
sárarany érzetek,
szirmokról hallgatag
narancsszín rejtjelek.

Tudtam, ahogy karodat emelted,
és kezed mozdult egyre közelebb,
egy zöldellő oázisra tesz le,
és velünk jön a pillefergeteg.

Ezernyi pillangó
jött el egy éjjelen.
Egyetlen festett kép,
s hozta a képzelet.
Repültek hangtalan
sárarany érzetek,
szirmokról hallgatag
narancsszín rejtjelek.

álom-szerelem
lepke-hegyeken
a holnapod

/Szücs Katalin/