Egy elektromos zuhany normális esetben is kiad némi hangot, de emberünk úgy tapasztalja, ez a zuhany az új házban olyan hangos, mint egy traktor. Felhívja az ingatlanost, mert vele szoktak kommunikálni, a háztulajdonossal semmit. Szerelő kell.
Az ingatlanos intézkedik, küldi az üzenetet, a szerelő valamikor három körül fog érkezni. Emberünk nem lepődik meg rajta, hogy nem kap pontos időpontot. Ez is olyan ír sajátosság, mint a pontos lakcím gyakori mellőzése. Ha egy ír azt mondja, találkozzunk órakor, húsz perc késést minimum el lehet könyvelni a részéről, vagy akár többet. Az írek tudják is magukról, hogy folyton késnek, de mintha sikk lenne, rossz szokásukhoz nemzeti öntudattal ragaszkodnak. Jelen esetben a három körül azt jelenti, hogy emberünknek a nap további részében nem kell programot csinálnia.
Anyus, hogy elüsse az időt, nyelvet tanul. Állatnyelvet. Angol gyerekdalokat hallgat a gyermekkel, s közben meglepő felfedezéseket tesz. Tudtad, hogy az egér azt mondja szvik? Semmi magyar cincogás. A disznó oinkol, nem röfög. A kismadár nem csipog, nem csivitel, helyette tvítel. Itt a kutya úgy ugat, hogy vuf-vuf. A béka nem brekeg, azt büfögi ribit-ribit. Találd ki, hogy nyerít a ló? Kérdi anyus emberünket. Gondolom, nem nyihaha. Nem bizony! Néé-néé! Szegény ló! Mit etetnek azzal? Anyus kedvence a pulyka. Szólj, ha látsz egyet, amelyik azt mondja kok-a-dudli-dú!
Háromnegyed négy. Csengetnek. Nem is rossz, nézi emberünk az óráját, miközben ajtót nyit a szerelőnek. A fickónak együtt jár a szája a kezével. A folyamatos szövegelésből emberünk csak szavakat csíp el. A fickó, mint a villám, szétkapja és összerakja a zuhanyt. A készülék kicsit sem lesz halkabb. A szerelő azt mondja, sajnálja, ez egy ilyen hangos gyártmány. Nem kéne akkor kicserélni? Kérdezi emberünk. Miért kéne? Hiszen nem rossz! Hadarja a fickó. De nem is jó! Próbál érvelni emberünk, de a szerelő a fejét rázza. Igaz, hogy eszelősen hangos, és víz alig folyik belőle, de azért le lehet vele fürödni, vagyis működik. Ami pedig működik, azt nem kell sem megjavítani, sem kicserélni, azt békén kell hagyni. Szól a diagnózis. Ühüm. A zuhany marad. Benyit a fürdőszobába a gyermek. Anya kérdezi, főzzön-e kávét a bácsinak? Adja át az üzenetet. Are you polish? Vigyorog a fickó a magyar szót hallva. Nem, nem vagyunk lengyelek. Rázza a fejét emberünk. Semmi kávé! Küldi vissza a gyermeket. A szerelő is szedelőzködik, mivel itt neki már dolga nincsen. Annyit azért még megjegyez, hogy a víznyomás nőhet, ha belülről megtakarítja a zuhanyrózsát, mármint nem ő, hanem majd emberünk.
Az ügyeskedő szerelő nagy sebbel-lobbal távozik, senki nem marasztalja. De legalább most már ők is mehetnek, ahova akarnak. A gyermek az egyik dublini élményfürdőt szeretné. Látta a képét a neten. Apa, az egész olyan, mint egy kalózhajó! Kérleli a gyermek. Ám legyen! Egyezik bele emberünk. Összerámolnak és mennek. Miközben kifizeti a belépőket, a recepciós jelzi, kötelező az úszósapka. A gyermeknek nincs, de örömhír, jó pénzért helyben lehet venni egyet. Az öltöző fülkék között van családi méret, azt választják. A cuccaikat berámolják egy kisszekrénybe. Anyus vinné magával a törölközőt, ezt-azt, de a medencéknél nincsenek padok, székek, semmi, ahova pakolni lehet. Sőt! Igazán a papucsaikat sem tudják hova lerúgni. A többi fürdőzőnek ez nem okoz gondot, mert rajtuk kívül szinte senki nem visel papucsot. Kicsit furi, gondolja anyus, miközben mindent visszatesz a szekrénybe.
Két órán át pancsolnak a gyermekkel. Úsznak vízben, boldogságban. Csúszdára föl, csúszdáról le! A gyermek a fáradtságtól már kicsit bandzsit. Ideje menni, jegyzi meg emberünk. Maradjunk még! Visít a gyermek, de anyus nem enged. Zuhanyt keresnek. Nincs. Kell lennie! Akad ki anyus, s tovább köröznek. Nincs. Egy olyan zuhanyfülkét találnak csak, aminek nincs ajtaja, arra szolgál, hogy mielőtt a medencébe csobbanna valaki, bevizezze magát. De olyan zuhanyzót, ahol rendesen tisztálkodni lehet, miután együtt áztatták magukat nyolcvan másik emberrel, olyan nincs. Ha van is, azt úgy eldugták, hogy emberünk, anyus és a gyermek többszöri nekifutásra sem találják meg. Helyette rábukkannak egy szárító kamrára, amely két euró ellenérték fejében teljes testfelületen fújja rájuk a meleget. Rettentően tetszik a gyermeknek, ezért két kört is mennek.
Létezik, hogy itt tényleg nem volt zuhanyzó? Kérdezi anyus már hazafelé menet, mivel még mindig nem tért napirendre a történtek felett. Nyugi, Édes! Otthon majd lefürdünk. Van zuhany! Igaz, nem jó, de nem is rossz! Nevetnek. Este azonban arra kelnek, hogy a hálóba beesik az eső. Ázunk! Hívja fel másnap az ingatlanost emberünk. Semmi gond, mindjárt megy a szakember, úgy három körül. Jön a válasz. Fél négykor furgon áll meg a házuk előtt. Ez nem ugyanaz a fickó, akit a zuhany miatt küldtek? Fedezi fel anyus. Emberünk is kinéz az ablakon. Tényleg ugyanaz a Mekk Elek. Emberünk kínjában felnevet, összeborzolja a gyermeket. Jól figyelj, fiam, mert ez a bácsi most mindjárt elmagyarázza nekünk, hogy a lyukas tető jó tető, de legalábbis nem rossz!