Előzmények
Írország 1650-ben gyarmati sorba került, miután Oliver Cromwell hatalmas túlerővel legyőzte az íreket. A győztes britek elfoglalták az ír földek több mint kétharmadát, kisajátították és kizsákmányolták a zöld szigetet. 1688-ban Orániai Vilmos lett Anglia királya, miután az angol parlament megfosztotta hatalmától a nyíltan katolikus II. Jakabot.
II. Jakab Franciaországba menekült, ahol úgy döntött, mégis harcba száll az angol trónért. A terve az volt, hogy Írországban fog partra szállni, és felkelést robbant ki a jogfosztott és vallási elnyomásban élő katolikus lakosság körében. Az ily módon felduzzasztott sereggel akart véget vetni veje, Orániai Vilmos uralkodásának. Terve megvalósításához XIV. Lajos 7000 francia katonát bocsátott a rendelkezésére. Miután Jakab megérkezett a zöld szigetre, 25.000 ír csatlakozott hozzá annak reményében, hogy enyhülni fog az őket szorongató angol béklyó.
A csata
1690. július 11-én a Boyne folyó mellett II. Jakab francia és ír katolikus katonáival szemben felvonultak Orániai Vilmos csapatai, amelyek angol, német, dán, holland, francia és ulsteri protestánsokból álltak. Így az ütközetben nemcsak az elnyomó gyarmatosítók és a szabadságukért harcoló gyarmatiak álltak szemben, hanem a katolikusok és a protestánsok.
Orániai Vilmos véres győzelmet aratott II. Jakab felett, aki Írországból ismét francia földre menekült. Az ír katonák vére vörösre festette a Boyne folyó vizét. A vesztes csata nemcsak óriási emberáldozattal járt, hanem azt is jelentette, hogy a katolikus íreket megfosztották minden jogaiktól. Nem viselhettek közhivatalt, és nem rendelkezhettek földtulajdonnal. Az elkobzott birtokok angol protestánsok kezébe kerültek. Az elnyomásnak kulturális vonatkozása is volt. Az őslakosok közel egy évszázadon át nem használhatták saját kelta nyelvüket, és nem játszhatták hagyományos zenéjüket.
Jelenkori megemlékezések
Az Orániai Rend a protestáns győzelem tiszteletére minden évben karneváli hangulatú felvonulást szervez július 12-én. Észak-Írországban raklapokból hatalmas toronyszerű máglyákat építenek, amelyek éjfélkor lángba borulnak. Némelyik építmény akár 30 méter is lehet. Országszerte több olyan kisebb máglyát is meggyújtanak, melyeket viszont gumiabroncsok felhalmozásával hoznak létre. Ezeknek az égetése tilos és veszélyes.
A nacionalista érzületű írek általában ellentüntetéssel reagálnak a megemlékezésre, melynek következményeként többnyire erőszakba és botrányba fullad az esemény. A hivatalos rendfenntartó szervek fokozott létszámbeli jelenléttel igyekeznek elejét venni az atrocitásoknak.