Szívmelengető délutáni napsütésben emberünk, anyus és a gyermek kiviszik a kutyát a parkba. Gyönyörű oázis a forgalmas út mögött. A dús pázsitot folyó szeli át, felette sirályok, rajta hattyúk és kacsák, akiknek kilószám hordják a helyiek a száraz kenyeret, hiába tiltakoznak az állatvédők.

K. felhívja emberünket. Rettenetesen fáj a háta, segítségre lenne szüksége. Emberünk átgurul a cimborájához. Mi a baj? Le kéne olvasni a villanyórát. Ez normál esetben nem okoz gondot, de K. helyzete speciális.

Emberünk, anyus és a gyermek Dublinba mennek. A gyermek szeretné kipróbálni az emeletes buszt, ezért az autó otthon marad. Még nem utaztak soha busszal Írországban, de az már feltűnt emberünknek, hogy a megállókban nincs kint a menetrend, csak a busztársaság logója jelzi, hogy a busz hol áll meg.

Egy elektromos zuhany normális esetben is kiad némi hangot, de emberünk úgy tapasztalja, ez a zuhany az új házban olyan hangos, mint egy traktor. Felhívja az ingatlanost, mert vele szoktak kommunikálni, a háztulajdonossal semmit. Szerelő kell.

A tenger közelsége ajándék piros masnival átkötve. Emberünk, anyus és a gyermek leruccannak Braybe. Viszik magukkal a kutyát, lásson világot ő is. Ezt csak háromszor bánja meg emberünk, mert az ebnek kereken ennyiszer sikerül útközben összehánynia a kocsit. Na, de végre megérkeztünk!

Az új környezet új igényeket szül, s az ember olyan dolgokra kezd vágyni, amire azelőtt nem is gondolt. Anyus sincs ezzel másként, merthogy kiszabadulva a magyar panelből neki most már kertje van. Viszont nem nő benne más csak a fű, pedig anyus

Emberünk lelkes. Ma offos, vagyis szabadnapos. A természetbe vágyik, az úti cél: Kildare megye, Curragh. Megnézzük olyan-e az ír puszta, mint a Hortobágyon!

Nagy nap a mai, emberünk kertes házba költözik. Nem Dublinba, kisvárosba, ahol mindenki köszön a másiknak, ha kell, ha nem. Anyus beülteti a