Mikor megláttam ezt a fotót a neten, azt hittem, túl vagyunk a húsvéton. Úgy néztem utána, hogy mikor is van pontosan. Ebben az önkéntes karanténosdiban már azt sem tudom, milyen napot írunk, mert minden nap egyforma. Múltkor szóltam a gyerekeimnek, hogy üljünk le tanulni, mire a kicsi beszólt, hogy ő aztán nem, mert hétvége van, és hétvégén nincs suli. Teljesen jogos volt a tiltakozása. Hétvégén nincs suli, csak nekem is szóljon valaki, hogy hétvége van.

Szülőként igyekszem megválaszolni a gyerekeim kérdéseit. Úgy, ahogy sikerült. Eddig. A járvánnyal kapcsolatban viszont, bár igyekszem változatosan fogalmazni, minden válaszom ugyanaz: nem tudom. Mikor lesz vége? Nem tudom. Tényleg mehetünk suliba áprilistól? Nem tudom. Mikor lesz újra balett? Torna? Nem tudom. Foci edzés? Nem tudom. Májusban azért megyünk nyaralni, ahogy terveztük? Hááát… nem tudom. Mikor láthatom újra a barátaimat? Nem tudom. Mikor lehet újra bulizni? Nem tudom, és most már azt sem tudom, mikor van hétfő. Vajon mi lesz a következő? Néhány hét karantén, és elfelejtek cipőt kötni? Vagy a kulcs használata fog majd ki rajtam? Nem tudom.