Az első pontosvesszőt Amy Bleuel tetováltatta magára az USA-ban 2013-ban, hogy ezzel állítson emléket az édesapjának, aki öngyilkos lett. Mára a pontosvessző tetoválása világméretű mozgalommá nőtte ki magát. Az írásjel felvarratása a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás jelképévé vált, melynek a közösségépítésen túl az a célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a mentális betegségekről.

Minden évben közel egy millió ember hal meg öngyilkosság következtében. A decemberi időszak e tekintetben különösen kritikus, mivel ilyenkor még inkább megszaporodik az öngyilkosságok száma. A karácsony nem mindenkinek egyenlő a szerettei körében eltöltött boldog ünnepléssel, sok magányos vagy depressziós ember számára ez maga a pokol, amikor úgy érzik, még inkább magukra maradtak.

A pontosvessző egyszerre jelenti valaminek a végét és a kezdetét. Első sorban azoknak szól, akik depresszióval küzdenek, függők, akiket erőteljesen foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, esetleg már több öngyilkossági kísérletük is volt, vagy szeretnek valakit, aki ilyen problémáktól szenved/szenvedett. Egy pontosvessző tetoválást viselő szavaival: „A pontosvessző a bőrömön örökké a függőségemmel folytatott harcra fog emlékeztetni. A pont azt jelképezi számomra, hogy ez a szakasz lezárult, a vessző pedig azt, hogy mennyi minden következik még ezután. Az életem történetét most már én írom, és nem a drogok. A történet pedig még nem ért véget. Nem adom föl a harcot. A sötétség után most már csak a fény következik.”