Mindenki álmodik. Van, aki arról, hogy a család mindennapi ellátása ne okozzon gondot, hogy ne a rezsiszámlák befizetése jelentse a hónap fénypontját, és hogy félre tudjon tenni rosszabb időkre. Álmot kergetni, tervet szőni, ehhez pénz kell. Hiába becsülik meg az embert a munkahelyén, s tisztelik a teljesítményét, ha a fizetéséből semmire sem futja. Ekkor következik be, hogy a pénzszerzés fontosabbá válik, mint a presztízs.

A kivándorló magyarok jelentős hányada pénzügyi okok miatt veszi nyakába a világot. A legtöbbje családos ember, aki abban reménykedik, hogy biztos munkahellyel, megfelelő jövedelemmel biztonságot tud teremteni saját maga és a szerettei számára. Ennek következményeként fordulhat elő, hogy sok ki-bevándorló olyan munkát is elvállal külföldön, amihez egyébként túlképzett, vagy amihez korábban semmi köze nem volt. Gyakori eset, hogy egy-egy gyárban, üzemben ugyanazon a futószalagon dolgozik a hajdani titkárnő, logopédus, katona, zenetanár és patikus, ugyanazt a tálcát fogja meg a szobafestő, a pék és a frissen végzett geológus. Ugyanabba a munkaruhába bújnak, mint jelmezbe, és csak a tekintetük árulja el olykor, hogy szerepet játszanak, amit a társadalom osztott ki rájuk. Óriási különbség van közöttük a múltjuk, neveltetésük, műveltségük és viselkedésük szempontjából. Sokszor még csak nem is ugyanazt a magyart beszélik. De itt mind egy csoportot alkotnak, mint katonák a fronton, ők a bevándorlók, akik pénzt keresni jöttek ide. Presztízs vagy pénz?

Sok jól képzett ember megelégeli a küszködést, és azt mondja, bármilyen munkát elvállal bárhol, csak ne harapja farba a Disznófejű Nagyúr, a Pénz. Komoly döntés sutba dobni mindazt, amiért az ember hosszú éveken át tanult és küzdött. Komoly feladat egy idegen országban helyt állni egy olyan munkaterületen, amibe napra nap a helyszínen kell beletanulnia. Tűrni és viselni kell a következményeket akkor is, ha az új főnöke – aki szemlátomást sem műveltségben, sem intelligenciában nincs vele egy szinten – ordítva éppen arról oktatja ki, hogy mikor nyomja meg a piros és mikor a zöld gombot a gépen. Tűrni kell, ha a helyi származású kollega – akiből egyébként azt sem nézi ki, hogy a cipőjét egyedül köti be – ugyanazért a munkáért több fizetést kap. Tűrni kell, ha szellemi partner alig akad körülötte, s ha azt hallják, Hungary, még visszakérdeznek, he? A szív egy kicsit meghasad, nem nagyon, csak hajszálrepedés, ami ha mosolyog az ember, nem is látszik. Presztízs vagy pénz?

Az intelligencia és a becsülettel végzett munka mindenhol kitűnik. Ott is, ahol nem akarnak róla tudomást venni. Túl az első tapasztalatokon az ember ráébred, hogy a bármit már nem akármit, és a bárhol sem akárhol. Ahol ész, erő és akarat összecsengnek, ott az ember új terveket sző, új álmokat kerget. Egymás után rakja le a köveket, utat épít a gyerekeinek, szeretettel, hittel és igen, pénzzel.

(Számszerűsítve: http://www.ksh.hu/docs/szolgaltatasok/sajtoszoba/seemig_sajto_reszletes.pdf)