Március 17-én a katolikus hit terjesztésének ír éllovasát ünneplik szerte a világban. Szent Patrik napján zöldbe borulnak az ír utcák, épületek, özönlenek az alkalmi koboldok és tündérek, egymást érik a bulik és a táncos mulatságok, hordószám folyik a sör, melynek hatására a keresztény áhítatnak ugyan lőttek, de minden korty Guinness után egyre erősebb lesz az egyetértés a jelenlévőkben, miszerint e napon írnek lenni jó.

Az első Szent Patrik napi dínomdánom 1762-ben az USA-ban került megrendezésre a helyi ír közösség jóvoltából, Írországban csak 1903 óta hivatalos nemzeti ünnep. Ez alkalomból az első dublini parádét 1931-ben szervezték meg, de akkoriban még nem az önfeledt mókázás állt a középpontjában. Valószínűleg kevésbé folyt lelkesen a lóhereimádás, mivel a ’70-es évekig állítólag Szent Patrik napján még a kocsmákat is zárva tartották. Mára már komplex iparág épül a patrikos kiegészítők gyártására, mert aki ilyenkor kobold kalap, lóhere (lehetőleg marha nagy és csillogó), ír nemzeti lobogó vagy tündérszárnyak nélkül megy ki az utcára, az gyakorlatilag meztelen. Bár szó se róla, a sörös korsó is öltöztet.

Igaz, hogy Szent Patrik nem is ír volt, hanem egy walesi misszionárius. Sebaj! Igyunk rá! Igaz, hogy kék csuhában járta a szigetet, és a zöld színhez annyi köze volt, hogy zöld volt a lóhere, amivel a Szentháromságot magyarázta. Sebaj! Öltözzünk zöldbe és igyunk rá! Nem kell itt fennakadni mindenféle részletkérdéseken. Szent Patrik és a koboldok, manók, tündérek? A harmadik sör után biztos lesz, aki meglátja az összefüggést. Igyunk rá! Állítólag a kígyókat is ő űzte ki a szigetről. Nem lehetett nehéz dolga, mivel errefelé soha nem volt őshonos egy kígyófajta sem. Sebaj! Igyunk rá! Boldog Szent Patrik napot mindenkinek!