Február 14-én a dublini Whitefriar Street-i karmelita templom népszerű zarándokhelye a szerelmeseknek, mivel itt őrzik Szt. Valentin maradványait, amit a 19. században XVI. Gergely adományozott a karmelitáknak.

Sok a homályos pont a Valentin napi szívecskés kultusz kialakulása körül. Már magát a szentet is nehéz beazonosítani, mivel a katolikus kódexek ezen a néven három különböző mártírt is jegyeznek, akik nagyjából egyidőben éltek ugyan, de különböző helyszíneken. Kérdéses az is, hogy miként lett Valentin a szerelmesek védőszentje. Az egyik verzió szerint keresztény párokat adott össze, pedig akkoriban minden keresztényeket segítő cselekedet bűnnek számított. Egyes szakemberek szerint viszont egy egyszerű félrehallás áll a dolog hátterében. Szerintük a szent nevét sokan összetévesztették a normann-francia „galantin” szóval, ami szerelmest jelent. Akármi is történt, az legalább biztos, hogy miért február 14. Valentin napja. Ezen a napon tartották ugyanis a pogány Lupercalia ünnepét, és az egyház szerette volna ellensúlyozni a pogány szertartást egy keresztény ünneppel, ezért 498 körül, I. Gelasius pápa idején, február 14-re tették Szt. Valentin ünnepét. Bár a Valentin napi kultusznak egyre nagyobb a népszerűsége, 1969 óta a katolikus egyházban már nem számít hivatalos ünnepnapnak, vagyis Szt. Valentin napját törölték a katolikus ünnepek sorából.

A fent említett dublini templomban megtalálható a szent életnagyságú szobra is, amely Irene Broe munkája. Valentint sáfránnyal a kezében ábrázolja, ami a szenthez kapcsolható egyik legendára utal. Amikor Valentint bebörtönözték, különleges barátság alakult ki közte és a börtönőr lánya között, aki születése óta vak volt. A börtönőr abban reménykedett, hogy Valentin visszaadja a lánya látását, ezért engedte, hogy beszélgessenek és imádkozzanak. Valentin a kivégzése előtt küldött egy levelet a lánynak, amibe belecsomagolt egy sáfrányt. A lány életében elsőként ezt a sárga sáfrányt pillantotta meg, végre látott. Többek között ez a csoda vezetett Valentin szentté avatásához. A lány Valentin sírja mellé egy mandulafát ültetett, ami azóta a maradandó szerelem és barátság szimbólumává vált.

Írországban a szerelemesek Valentin napján szeretik felkeresni Lough Gur-ban (co. Limerick) a Kívánság Ülést (Wishing Seat) is. A legenda szerint, amelyik pár itt együtt leül, és gyönyörködik egy kicsit a meseszép tájban, örökké együtt marad. Talán ezért népszerű helyszíne az esküvői fotózásoknak is. Aki ilyen szabadtéri meglepetést tervez a Kedvesének, mindenképp nézzen utána, mit ajánlanak aznapra a meteorológusok, mert van az az ír időjárás, ami agyon tudja csapni a romantikát…